Családregények.

"Minden ember élete egy regény."

           

          " Galaktikus történet"

 

Vannak a Földön kívül a kozmosz más bolygóin is az emberhez hasonló értelmes élőlények?

Mindenkinek van véleménye erről a kérdésről. A kételkedőket még a nyilvánvaló tények sem ingatják meg kételkedésükben. Mások saját tapasztalataik alapján bizonyítottnak vélik az "idegenek" létezését. Hol élnek és mik a terveik a Földünkkel és velünk emberekkel kapcsolatban? Az elpusztításunkra törekednek, vagy segíteni próbálnak az emberiségnek?  Hogyan teszik ezt? Kívülállóként, vagy konkrétan beavatkoznak az életünkbe? Egy vagy több faj van jelen? Mindezekre, és további kérdésekre keresi a választ a könyvben leírt történet.

 

 

         

 

                                         1. Fejezet 

 

 

Az Univerzum végtelenjében száguldó űrhajó fontos küldetésre indult. A Grea bolygóról tartott a Rinea -ra. Az útja nem volt veszélytelen, ezért védelmi célból harcra kész járművek vették körbe. Az érkezési időpont határozta meg a sebességüket. Galak a mantidek Főtanácsának elnöke utazott fontos megbeszélésre hosszan egyeztető tárgyalások után a reptiliánok Főbírójához Kigihez. Sokáig tartott, mire meggyőzte a Főtanácsot ennek a lépésnek a szükségességéről. A tagok eleinte nagyon ellenezték. Hivatkoztak a két faj között fennálló évezredes ellentétről, amelyben számtalan esetben rengeteg áldozatot követelő űrháborúk voltak. Ez az ellenséges viszony mind a mai napig nem szűnt meg. Végül sikerült meggyőzni őket, hogy meg kell próbálni ezt a lehetőséget. Miután megszerezte a Főtanács beleegyezését felvették a kapcsolatot Kigivel. Mindenkit meglepett a pozitív válasz. Az apró részletek tisztázása után kitűzték a találkozó időpontját, és helyszínnek a Rinea bolygót elfogadta a Főbíró javaslatára. 

Kibámult az ablakon és az űr sötétségében gyémántként csillogó távoli égitesteket  figyelte. Igazából nem gondolkozott a mondandóján, majd ott minden kiderül a fogadtatás légköréből, és ahhoz fog igazodni. Tudta, hogy teljesen egyedül lesz, védtelen minden történéssel szembenA népe iránti elkötelezettség határozottá, és elszánttá tette. Létfontosságú volt ez a találkozó. Arra nem gondolt, hogy esetleg bántódása esik.  Tárgyalópartnere sem akar most komolyabb összetűzést a népeik között. Az utóbbi néhány évszázad alatt nem volt incidens, mikor is a Világmindenség Legfőbb Ura elsimította a két faj közötti ellentéteket, melyet szerződésben rögzítettek. Akkor befejeződött a közöttük dúló háború. Azután mindkét nép a saját életét élte és építette a jövőjét. A mantideknek létkérdés volt további sorsuk szempontjából egy pozitív eredmény. Azon morfondírozott, hogy mi legyen a következő lépés ha nem tudnak megegyezni. 

Azon még ráérünk majd akkor gondolkozni.- hessegette el magától a kellemetlen érzést. Most derűsnek kell lenni. Elmosolyodott magában, mert eszébe jutott, hogy a fajtájára jellemző arcáról amúgy sem lehet érzelmet leolvasni. Az csak a Föld bolygón élő emberek sajátja, hogy az arcuk mindent elárul. A mantidek bőrszerű sima testét fedő réteg, nem hordoz ráncokat, nem változtatja a színét, így semmitmondóan kifejezéstelen. De azzal is tisztában volt, hogy a reptilián Kigi is hasonló, azzal a különbséggel, hogy  a bőre inkább hüllőszerű, és pikkelyes. 

Elmélkedéséből az űrhajó parancsnokának közlése zökkentette vissza a valóságba. 

-A Rineáról megérkezett a tiltó jelzés a kísérők részére, hogy nem haladhatnak tovább, meg kell állniuk. 

 -Rendben. Akkor itt várakozzanak a tárgyalás végéig! - adta ki a parancsot. Megnézte, ahogy a kísérő űrhajók a protokoll szerinti gömb alakú védelmi pozícióban elhelyezkedtek. Szemet gyönyörködtető látvány volt az óriási korongok alkotta kép. 

Váratlanul egy szabályos téglatestekből összeépített reptilián űrjármű kanyarodott eléjük, hogy a landolási helyre vezesse Galak hajóját. Felvették annak sebességét, és követték. 

Az Elnök még nem járt a Rineán, de a látvány lenyűgözte. Lakói a reptiliánok magasan fejlett fajnak számítottak az Univerzum általa ismert részén. De hát olyan kicsi ez a terület a végtelen Világegyetemhez képest. A mértani alakzatok mindegyike megtalálható volt óriási méretekben egyedülállóan van egymáshoz kapcsolódóan. Kupolák, mbök, tornyok fémesen csillogó tömege borította a bolygó felszínét. Minden olyan kihaltnak, és üresnek tűnt. Egy külső szemlélő semmi mozgást, az életnek semmi jelét nem észlelhette.  

Landoltak az őket idevezető reptilián űrhajó mellett, és Galak kiszállva a járműből, a megbeszélt terv szerint egyedül követte a már ott várakozó alakot. A hatalmas termetű emberformájú lény, öles léptekkel haladt egy ezüstösen csillogó kupola alakú építményhez. Galak alig tudta követni, pedig jómaga is fajtája egyedeihez képest magasnak számított. 

Kísérője az épületen belül egy nyílás oldalához állva intett, hogy menjen be. 

Az elnök belépve, egy hatalmas teremben találta magát, ahol olyan távolinak tűnően meglátta tárgyalópartnerét, a Főbírót. Egyszerre értek a középen álló hatalmas tárgyalóasztalhoz. Meghajlással üdvözölték egymást. Kigi udvariasan intett, mintegy hellyel kínálva Galakot. 

-Üdvözlöm Elnök Úr! 

-Megtisztelő, hogy elfogadta a kérésemet, és alkalmat adott erre a megbeszélésre Főbíró Úr! 

-Mi az amiért hozzám fordult? 

-A Föld nevű bolygóval kapcsolatban..... 

-A Föld! -Kigi hangja ingerülten csendült fel. - A Föld -ismételte meg, nem törődve azzal, hogy Galak szavába vágott. -Majd így folytatta. 

-A Föld mint Ön is tudja a miénk. A miénk! -ismételte önmagát.- Igaz most az embernek nevezett lények bitorolják, de akkor is a miénk. Nekünk van jogunk hozzá. Az a bolygó a mi fajunk szülőföldje.  

 

 

 

 

Évmilliókig éltek ott az őseink, és ott fejlődtek, amikor is  egy űrháború evakuálásra kényszerítette népünket.  

A Marsra és ide a Rineára sikerült elmenekülnünk.  

A Föld újabb évmilliókig lakatlan volt, mert nem voltak meg az élet feltételei rajta. A mi népünk sem figyelt rá elégé. A Világmindenség Legfőbb Ura, mikor alkalmasnak látta, az ember nevű lényt telepítette oda. Az emberek évezredek során, mindig szembe helyezkedtek a  Legfőbb Úr akaratával. Törvényeit rendre elutasították, és azt teszik a mai napig. Nem ismerhetjük a Legfőbb Úr terveit –azt senki nem ismeri- de úgy gondoljuk, hogy nem igazán törődik azzal a néppel. Azok közben mérhetetlenül elszaporodtak. Próbáltuk számtalan esetben az emberiség fajtái között az ellentéteket szítani, hogy egymást gyilkolják. Háborúkba sodortuk őket, legtöbbször a Legfőbb Úrhoz való viszonyukat kihasználva. Bizonyára Ön is tudja, hogy más-más módon alkotnak szabályokat. A Legfőbb Úr egyértelmű törvényeit is elferdítik, és meghamisítják Még azonos fajhoz tartozók sem tudnak megegyezni. Állandóan viszálykodnak. Miután beláttuk, hogy az emberiség így nem likvidálható a Földről, más eszközöket is bevetettünk. Különböző, pusztító betegségeket okozó mikróélőlényekkel fertőztük őket. Sajnos már a fejlettség olyan szintjére jutottak, hogy mindig megtalálják a megoldást, és tudnak védekezni. Vannak egyéb módszereink is, de nem untatom tovább ezekkel.- A lényeg az, hogy a Föld a miénk!  -De mi az Ön látogatásának a célja? 

Galak türelmesen hallgatta Kigi Főbíró beszédét, és látta sárga kígyó szemeinek villogásából azt a mérhetetlen gyűlöletet, melyet az emberiség iránt érez. Tudta, hogy ezt a remek lehetőséget meg kell ragadnia. 

-Tisztelt Főbíró Úr! Megértem az Ön és népe elkötelezettségét a Föld bolygó iránt. Természetesnek tartom, hogy az Önöké. Minden joguk meg van hozzá, hogy visszaszerezzék. Ezzel teljes mértékben egyetértek.-kis szünetet tartva folytatta.- 

-Itt kapcsolódik a kérésem az Önök érdekeihez. Mivel céljuk a földi létformák megszűntetése, ebben lenne segítségükre a mi közreműködésünk. Tudósaink, kutatóink akarnak kísérleteket folytatni a földi élettel kapcsolatban. Ehhez az ott élő állatok, majd később az emberek szerveire van szükségük. Pusztán az a kérésünk, hogy ne akadályozzák a mi ténykedésünket, mert az alapjában az Önök érdekeit is szolgálja. Állatokat és embereket kell elrabolnunk kísérleti alanynak felhasználnunk. 

Összegezve: az érdekeink azonosak, mert a Föld élővilága ellen irányul mindkettőnk népeinek a tevékenysége. Ez egymás mellett végezhető, nem akadályozva a másikat. 

Amíg Galak beszélt, a Főbíró szemeinek villódzása megszűnt, és halványabb fényű sárga színűvé szelídült. Az Elnök ezt pozitív jelnek tudta be.  

 

 

 

 

Nem csalatkozott ebben a megérzésében 

Kigi szinte azonnal válaszolt, minden gondolkodás nélkül 

-Elnök Úr! Ebben megegyezhetünk. A Földön élő, és az odaérkező  reptiliánok a kiadásra kerülő utasításomnak megfelelően, nem fogják semmiben sem akadályozni, sem zavarni az Önök tevékenységét. 

-Úgy legyen! Kiadásra kerülő parancsomat megfogadva a Földre érkező mantidek is kerülni fognak minden összeütközést az Önök képviselőivel! 

Galak felállt az asztaltól, és a Főbíró is. Mély meghajlással búcsúztak el egymástól 

Kisétált a teremből, és az ott várakozó kísérőjét követve érkezett meg az űrhajójához. Belsőjét majd szétvetette az öröm. 

-Minden rendben! - mondta a jármű parancsnokának, aki meghajlással üdvözölte a tárgyalásról visszaérkező Elnököt. 

-Indulhatunk! Kövessük a felvezető reptilián űrhajót a határig! 

Hamarosan feltűntek a védelmi alakzatban várakozó őt kísérő járművek. A reptilián visszafordult, őket pedig körbe fogták a megnyugtató biztonságot jelentő övéi. Teljes fokozatra kapcsolt sebességgel száguldtak otthonuk a Grea bolygó felé.

   

                                            2. Fejezet 

 

Galak a Rinea bolygón tett látogatása után, magához kérette Humat az élettani kutatásokat végző részleg vezetőjét. A tudós a mantidek többségében alacsony termetéhez viszonyítva is rendkívül alacsony volt. Ami azonkívül is feltűnővé tette, a testéhez mérten rendkívül nagy feje. Munkatársai a háta mögött mindig megjegyezték, hogy annak az óriási tudásnak hely kell. A tudós ismerte ezt a véleményt, és nem törődött vele.  

 Nem akarta elárulni azt a képességét ami a mantideknél más fajok esetében megnyilvánult, hogy sokszor értették a gondolatokat. 

Egymás között ez nem működött. Huma ebben volt rendkívüli, hogy fajtája képviselőivel szemben is tudta használni ezt a képességét. Mint kutató, felfedezései, és eredményei által a Tudós Kör elnöke volt. A mantid faj élettani kutatása során jött rá arra, hogy lassú, de megállíthatatlannak tűnő folyamatok eredményeként a népe kihalásra van ítélve. A megállapítás először sokkolta, majd tettekre sarkalta. Őrültként vetette magát a munkába, hogy ezt a problémát megoldja. Kidolgozta a tervet a kutatásra. Első lépésként a genetikai vizsgálatok alapján a Föld bolygó élővilágát vette gór cső alá. A mintaanyagok beszerzése elég körülményes volt, mivel tudta, hogy a reptilián nemzetség milyen elszántan ragaszkodik, szerintük jogos igénnyel a Föld  tulajdonlását illetően. A sérleti eredmények igen biztatók voltak, ezért állt elő Galak felé a javaslattal, miszerint ködjünk együtt a Rinea bolygó népével. Az Elnök egyetértett vele. A Főtanács meggyőzése már nehezebben ment. Végül is belátták a szövetség szükségességét. Hiszen a tét a faj megmentése. Vagy lépnek és megoldják ezt a problémát, vagy kihalásra ítélik népüket. 

Gyors léptekkel sietett Galak hívására, amennyire kurta lábaival csak tudott. 

Az Elnök hatalmas irodájába belépve, kitörő örömmel üdvözölték egymást. 

-Teljes siker! -mondta Galak. 

-Meséld el részletesen! 

-Alig ejtettem ki a Föld szót, Kigi azonnal közbevágott és ecsetelte népük történetét amely a bolygón játszódott. Aztán végtelen gyűlölettel beszélt az ember fajról, akik szerinte jogtalanul bitorolják az ő és népe jogos tulajdonát. Említette, hogy a Legfőbb Úr telepítette a Földre az emberi fajt, de az a buta népség minden törvényt megszeg. Egyik nép leigázza a másikat, és kihasználja. Sokszor gyilkolják is egymást, persze ezekben a konfliktusokban már bőven benne van a reptiliánok ténykedése is. 

A gyűlöletet ami Kigiből áradt, azonnal kihasználtam. Javasoltam, hogy mi s segítünk az emberi faj megsemmisítésében, ha nem akadályozzák a kísérleteinket. 

Gondolkodás nélkül elfogadta. 

-Hát ez remek.-örvendezett Huma. 

-Akkor ismertesd az elképzelésed kedves tudós barátom! 

-Mint tudod, már évtizedek óta foglalkozom ezzel a témával. Számunkra valóban létfontosságú ügyről van szó. Minden nagyon biztató. Az eredmények igazolni látszanak a feltevésemet, hogy az emberi faj alkalmas arra, hogy létrehozzuk a számunkra megoldást jelentő új nemzedéket. 

  Az ember genetikai összetételéből,-ami ellenállóbb,-és a mi tudásunkat ötvözve jöhet létre egy olyan humanoid faj, ami életképesebb nálunk. 

Ha megengeded röviden ismertetem a jelenlegi helyzetet. 

-Természetesen. Figyelmesen hallgatlak.-bólintott Galak beleegyezőn. 

-Akkor folytatom.-Mint te is tudod, történt pár évtizeddel ezelőtt néhány balesetünk a Földön. Sajnos több értékes társunkat vesztettük el. Az egyik ilyen tragédia az Amerikának nevezett földrészen volt. Az ottani vezetőkkel, az úgy nevezett kormánnyal kellett egyezséget kötnünk. Néhány számunkra már elavult, de nekik újdonságnak számító technika eszközt adtunk át, és támogatjuk a fejlesztéseiket több területen. Mint tudod a reptiliánoknak is van megállapodásuk ott és máshol is, ahogy nekünk is. Ez az a helyzet, hogy ők is tudják, mi is tudjuk, de egyszerűen nem beszélünk róla. Úgy vesszük, mintha nem volna.-Nem szaporítom a szót, az a lényeg, hogy szemet húnynak az akkor még állatok megölésével járó kísérleteinknek. Persze egyébként sem lenne más választásuk. Most viszont már eljutottunk oda, hogy embereket kell használnunk a továbbiakban. Az új humanoid faj létrehozásához szükséges tőlük beszerezni anyagokat. Mivel mi a reptiliánokkal ellentétben a Legfőbb Úr törvényeit megtartva élünk, és munkálkodunk, nincs szükségünk életek kioltására. Ahogy tudom a reptiliánok is inkább azt az utat járják, amit mi. Bár nekik végső soron az emberiség likvidálása a céljuk, oda akarnak visszatelepülni. Ők más módon ténykednek most. 

 Meg kellett találnunk a Föld népein belül azokat az egyedeket, akik legalkalmasabb genetikai hordozói azoknak a kritériumoknak megfelelve, ami nekünk szükséges. Nem akarok hosszabb tudományos fejtegetésbe bocsátkozni, de ez a genetikai megfelelőség valamiféle eredet azonosságot jelent  velünk.  Ez végső soron valamiféle rokonság. Lehet a Legfőbb Úr tevékenységéből ered. Érdekes módon a legtöbb ilyen alany, nem az óriási népességű népekben található, hanem egy alig néhány milliós létszámú kisebb csoportban. Az eddigi előkészületeink során már kiválasztásra kerültek a megfelelő emberek. Azért kellett a megállapodás Kigivel, hogy ne akadályozzák a munkánkat, mert nekik is fel fog tűnni, hogy az a ember faj akiket fel fogunk használni, számukra is érdekes lehet. 

Végeredményben már közel a cél. A kifejlet pozitív lesz, abban biztos vagyok. 

Galak figyelmesen hallgatta végig Huma előadását, és felindultságát leplezve megszólalt. 

-Drága barátom!. Népünk történelmében új korszak küszöbén állunk. Meg fogjuk állítani az eddig elháríthatatlannak tűnő lassú sorvadást, ami már a kihalásunkkal fenyegetett. Ennek pedig biztosítéka lesz az új humanoid faj amit megalkotsz. Örök dicsősség fogja övezni nevedet. Az utódok soha nem fogják ezt elfelejteni. 

-Ez a kötelességem, amit tennem kell.-mondta Huma. 

-Minden eszköz a rendelkezésedre áll, és mindenki teljesíteni köteles a parancsaidat. Sok sikert a munkádhoz. Remélem hamarosan eredmény lesz, és megalkotjátok a mantid és az ember humanoidját, ami fajunk jövőjét jelenti. 

Távozhatsz! - Azért folyamatos tájékoztatást kérek!  - szólt még a távozó Huma után, aki karlengetéssel jelezte, hogy tudomásul vette. 

 

                                        3. Fejezet 

 

Paul kereskedelmi ügynök volt. Foglalkozása rengeteg utazással járt. Így szinte állandóan úton volt öreg, de nagyon jól karbantartott, kitűnő állapotban lévő autójával, egy Ford Mustanggal 

Paul név nem illett hozzá. Mindenki, akivel találkozott, azt hitte, hogy külföldi, Leginkább angolnak tippelték. 

  Magas atlétikus termete, és hullámos szőke haja, csillogó kék szeme, szabályos arca, szájszegletén megbúvó pajkos gyermeki mosolya vonzó férfivá tették. 

 Ő viszont évtizedek óta boldog házasságban élt Mirával, aki gyönyörű barna hosszúhajú asszony volt. Gyermekük Kira egy angyali szépségű leány már szintén dolgozó nő volt. 

Paul tudta, mert sokszor megtapasztalta, hogy milyen hatással van a legtöbb fehérnépre. Ezt soha nem használta ki, még a legkihívóbb helyzetekből is elegánsan kihátrált. Hűséges pus volt, Ez az alaptermészete. A feleségéhez, és ugyanúgy a munkájához is. Már több mint 10 éve foglalkozott  kereskedelmi tevékenységgel. Háztartási gépeket, és minden egyebet árult, bármit ami adódott, és  pénzt szimatolt belőle. A barátai a háta mögött, csak porszívó ügynöknek hívták. Paul is tudta ezt, de nem sértődött meg rajta, inkább élcelődésnek fogta fel, nem pedig sértésnek , vagy gúnyolódásnak. Grillpartik alkalmával, sokat viccelődtek. Legjobb barátja Karl volt, akivel egyetemista éveik alatt alakult ki a jó viszony, mivel egy albérletben laktak.  

 Paul elektromérnöknek tanult, Karl pedig az orvosira járt. Miután végeztek, kapcsolatuk megmaradt. Egy városban kaptak munkát. Paul néhány évig egy elektronikai gyárban dolgozott. Unalmasnak, és egyhangúnak tartotta munkáját. A szabadabb életet szerette, ezért váltott, és lett kereskedelmi ügynök. Így az egzisztenciája bizonytalanabbá vált, de nem függött senkitől. Maga osztotta be az idejét. Felesége Mira állandó stabil állásban volt a Kormány Hivatalnál. Ez biztos megélhetést jelentett a kis családnak. Vidáman és gondtalanul éltek. Főleg miután leányuk Kira is végzett. Vegyészként kezdett dolgozni annál a Kutató Intézetnél, ahol Karl már vezető beosztásban volt. 

Karl, Paul atléta termetével ellentétben, alacsony, zömök testalkatú férfi volt. Szemüveget  viselt. Bozontos szemöldöke alatt mélyen ülő fekete szeme olyan érzetet keltett beszélgető partnereiben, hogy a veséjükbe lát. Torzonborz, sűrű fekete haja, nem engedelmeskedett a fésűnek, és  összevisszaságban borította a fejét. Fura figura, igazi tudós fajta. 

 Paul elmerengve vezetett a lassan hűvösödő nyári éjszakában. Szeretett éjjel autózni. Az utakon Ilyenkor semmi forgalom 

Órákig nem találkozott autóval. Egy vidéki kisváros felé tartott, ahol másnap délelőttre volt megbeszélve a találkozója egy kereskedővel, aki nagyobb mennyiségben akart átvenni tőle háztartási kisgépeket. A hosszú egyenes útszakaszt mindkét oldalon lombos fák szegélyezték. Néhol voltak üres részek, ahol a szántóföldek látszottak, ringó búza mezővel, és kukorica táblával vegyesen tarkítva. Holdvilágos éjszaka volt.  

Váratlanul az út baloldalán, fáktól üres szakaszon, a búzatábla fölött egy vele párhuzamosan repülő sötétszürke tárgy került a látókörébe. Olyan volt mint egy óriási felfújt autógumi belső. Az oldalán ablakoknak tűnő keretekben egyenletes halvány világosság látszott. Az aljából a föld felé irányulóan, vakítóan fehér fény világított. A tárgy ugyanazzal a sebességgel haladt, mint Paul az autóval. Ha gyorsított a repülő szerkezet is. Ha egészen lassan haladt, akkor az szintén.  

 Nem érzékelte az időt, hogy meddig tartott ez a játék. Lehet csak pár perc volt csupán, de lehetett akár egy negyedóra. Hirtelen vége lett, és Paul nem tudta mikor, és az meddig tartott, mert se kép se hang. 

Amikor magához tért az út melletti parkolóban állt teljesen egyedül az autóval. Az övén kívül egyetlen jármű sem volt. A kormányra hajtott fejjel ébredt. A műszerfal órájára pillantva látta, hogy több óra telt el azóta, amikor a repülő tárgyat felfedezte, és az mellette haladt. Mintha csak álomból ébredt volna. Álomból vagy kábulatból. Mi történt az eltelt idő alatt? Ezernyi kérdés tolult az agyába, miközben a szíve hevesen kalimpált. Ki akart ugrani a helyéből. Ideges remegés lett úrrá végtagjain, alig akart megszűnni. Olyan volt, mint aki remeg a hidegtől, pedig kellemesen langyos nyári éjszaka volt. 

A képenként lassan kialakuló történetről nem tudta eldönteni, hogy álmodta, vagy valóban megtörténtek vele azok a különös dolgok. Így emlékezett. 

 Kinyitotta a szemét, de olyan erős fehér fény ütötte meg, hogy azonnal becsukta. Hunyorogva próbált alkalmazkodni hozzá.  

 Úgy érezte, mintha hatalmas fényárban feküdne. A hátán hideget érzett.. Próbált mozdulni, de nem tudott. A teste nem engedelmeskedett az akaratának. A feje sem. Csak szemével tudta valamennyire felfedezni, hogy mi van körülötte.  

Nem látott semmit, csak a világosság ölelte körbe.  

A fényesség minden irányból áradt. 

Hangokat hallott, amelyek a fejében csengtek, és nem a fülével érzékelte őket. Szemben 4 egészen alacsony termetű alak jelent meg, fehér maszkban és fehér védőöltözetben. Ketten közülük a harmadikat  a közvetlen mellette lévő alkalmatosságra segítették lefeküdni, amennyire a szeme sarkából követni tudta a műveletet. A negyedik alak ott állt vele szemben. 

-Kezdheti!  - csendült fel a hang a fejében, amit úgy érzékelt, mintha mögüle jönne. 

Innentől, akárhogy erőltette az emlékezetét, semmi nem jött elő. Teljes üresség. Minden kiesett az agyából, egészen addig, amikor is magához tért a parkolóban. 

 

 

 

 

Beindította az autót, és kihajtott az útra. Már hajnalodott. Teljesen elbizonytalanodottÁlmodta ami vele történt, vagy valóban lejátszódott minden? Délelőtt érkezett az úticéljához. Sikerült nyélbe ütni az üzletet, ami elégedettséggel töltötte el. 

Visszafelé ismét az éjszaka történteken gondolkozott. Nem tudta megérteni. 

 Mindenféle őrültség megfordult az agyában. Lehet nem is őrültség?  Hallott már hasonló esetekről, ahol állítólag "idegenek" raboltak el embereket. Eddig kételkedett ezekben a történetekben. Most pedig talán őt is...? 

Elhessegette ezeket a gondolatokat magától. Hangosabbra vette a rádiót, és próbált arra figyelni. Mindenesetre eldöntötte, hogy megbeszéli a dolgot Karl barátjával. A családnak nem mond el semmit. Azt minden esetre meg kell tudnia, hogy mi az a égő érzés az altestében amit azóta érez, ahogy magához tért az autóban. Karl majd megvizsgálja, hiszen alapjában véve orvos. 

 

                                     4. Fejezet 

 

Huma a Galak elnökkel folytatott beszélgetés után teljes erővel a kisérletekkel  foglalkozott. Felügyelte a részlegeket, és mindenről tudni akart, és tudott is. Munkatársait is a közeli végeredmény elérésének lehetősége hajtotta, és nagyon lelkesen dolgoztak 

Az eddigi eredmények mindenkit bizakodóvá tettek. Az emberi genetikai állomány a mantid fajéval vegyítve, olyan humanoidokat hozott létre, amely már ellenállóbb volt. Amit Huma hiányolt, hogy ezek az egyedek inkább mantidek voltak, mintsem emberek. A cél pedig ami benne megfogalmazódott, egy inkább emberformájú humanoid faj létrehozása. Ezt az eredményt a nem régen megtalált kis embercsoport a magorok szaporító sejtjeinek a felhasználásával remélte elérni. A magorok az emberi történelemben egy méltatlanul háttérbe szorított népcsoport, akik a Föld Európának nevezett földrészén élnek. Egyes állítások szerint az ő országuk területén található a Föld csakrájának nevezett központi hely.  

 Ez a nép egyes feltételezések szerint, egy régen a Földön élt civilizáció maradéka, annak a régi tudásnak a birtokában, amely az akkor élt emberek sajátja volt. Ez a tudás azonban mélyen emlékezetükön kívül van meg bennük. Előhívása talán a mantidekkel való kereszteződéssel megvalósul.  

Huma rengeteg megoldásra váró problémával szembesült az élettani kutatások során. 

Az előzetes sérletek egy kiválasztott embertől vett minták alapján áttörést ígértek ebben a mantid fajt mentő akcióban. Már gyermekkorától figyelemmel kísérték, és követték az életútját, egy magor származású egyénnek. Folyamatosan kontrolálták a fejlődését. Kisebb korrekciós beavatkozásoktól eltekintve lényegi változtatást nem hajtottak végre. HumaGalak elnök húgának Terrának a kísérletbe vonásától várt áttörést. Terra vállalkozott arra, hogy világra hozza az első olyan humanoid gyermeket, aki valószínűleg már megfelel a várakozásoknak. Terra a vizsgálatok alapján a leginkább alkalmasnak tűnt erre a nemes feladatra. Kockázati tényezővel Huma nem számolt, mert az addigi szüléseknél sem volt semmi probléma. 

 Szerinte a terhesség alatti nem elégséges kezelések miatt nem jött a kívánt eredmény. Az újszülött humanoidok inkább mantidek voltak, mint emberek. Már sok mindenben hasonlósági jegyeket hordoztak magukon az emberrel. Ezeknek az egyéneknek a feje inkább emberi volt, az orruk, a szájuk, és a fülük alapján. Némelyiknek már haja is volt. Tovább szaporodásuk mantid társakkal valószínűleg erősiti majd az emberi jellegzetességeket. 

Huma a mostani próbálkozástól már tökéletes eredményt várt. 

-Az Élettani Kutató Intézet űrhajója Föld közeli pályán várakozott. Rajta volt az egész stáb akikre a feladat végrehajtásához szükség volt. 

Xion néhány társával indult kisebb űrjárművükkel a bázishajóról a kiválasztott személy elfogására. Amikor meglátták az autót, felvették annak sebességét, és mellette haladtak, várva a megfelelő pillanatot, hogy tervüket végrehajtsák. Az autó vezetője amint észrevette a mellette repülő tárgyat, hol növelte a sebességét, hol pedig csökkentette.  

 Xion miután megelégelte ezt a játékot az autó fölé vezette járművüket. A megfelelő helyen a tér-idő ugrást előidéző erő segítségével egy parkoló szabad területére emelte át a gépkocsit. Vezetőjét a kormányra dőlve találták. Xion megszűntette a testi blokkot, csak az agyműködést hagyta kikapcsolt állapotban. Így az embert két mantid oldalról támogatva vezette a járművükhöz, amivel beszállás után azonnal a kutató bázis hajóhoz indultak. Miután csatlakoztak hozzá, a kábult embert bevezették a központi terembe, ahol a ruháitól megszabadítva a vizsgálóasztalra fektették. Bejött Huma és néhány kutató. 

 Velük érkezett Terra, és elhelyezkedett a másik asztalon. Huma megadta az engedélyt a művelet végrehajtására. A kutató a fekvő ember előtt állva, annak altestén kezdett tevékenykedni, majd Terrához ment át. A mantid nő mindent érzett.  

Jóleső melegséggel fogadta magába egy új élet csíráját, ami talán az egész fajuk jövőjét meg fogja változtatni.  

 Tudta, hogy népük történetében milyen nagy jelentőségű esemény veszi kezdetét rajta keresztül. Sikerülnie kell! 

XionTerra társa is végig jelen volt. Miután a kutató végzett és intett neki, az embert felöltöztették, és visszavitték az autójába. Ott hagyták a kormányra borulva. Tudta, hogy kis idő múlva magához tér, de nem fog emlékezni semmire. 

 

 

 

                                    5.Fejezet 

 

Agathán a belső Földön nagy volt a készülődés. A reptiliánok telepén az állandóan itt élők, az emberek elől menekültek a föld alá. Fajtájuk ősi alkalmazkodó képessége szerint is ez volt a legalkalmasabb a számukra. Miután a Világmindenség Legfőbb Ura az embert telepítette a földre, a Rineán élők későn eszméltek, és mikor újra birtokba akarták venni a Föld bolygót, azon már, minden földrészre kiterjedően nagy létszámú közösségeket találtak.  

Közvetlen módon nem mertek beavatkozni, ezen népek megsemmisítésére, nem ismerve a Legfőbb Úr reakcióját, és félve attól. Mindenféle fondorlatos praktikákat vetettek be. Ennek kiindulási bázisa volt Agatha. Betegségek kórokozóit terjesztették, vagy háborúkat szítottak a népek között. Ezek nem jártak sikerrel, bár milliónyi áldozatot követeltek. Az emberi faj egyre csak szaporodott, így a megsemmisítésük már nem jöhetett szóba.  

Olyan eszközök alkalmazása pedig szintén nem volt lehetséges, amely után ismét élhetetlenné válik a bolygó. Persze a Világmindenség Legfőbb Urával is számolni kellett. A reptiliánok tudták, hogy esélytelenek lennének egy vele szembeni lázadásban. Erre egyszer volt példa, amikor is saját fénylényei egy csoportja akart minden hatalomra szert tenni. A Legfőbb Úrhoz hűségesek azonban fényes győzelmet arattak a lázadók felett, akik ezután a Földön kezdtek tevékenykedni az emberi fajt manipulálva. A reptiliánoknak, bár nem volt kapcsolatuk, természetes szövetségesei lettek ezeknek a bukott fénylényeknekCéljuk az emberek rossz tulajdonságait kihasználva gonosz módon egymás ellen uszítani.  

  Öljék, és gyilkolják csak saját fajtájukat. Az új terv szerint a reptiliánok a belső Földből irányított, és általuk megszállt emberek által szándékoztak leigázni az emberiséget. Rabszolgasorsban tartva őket.  

Munkájuk gyümölcsét, a megtermelt javakat, kincseket, és mindezek hasznait a reptiliánok élvezik. Közvetlenül ők birtokolnak mindent, és az általuk megszállt és hatalmon lévő emberek. Így nem közvetlen módon, de mégis megszerzik a Föld bolygót.  

Egyre bátrabban és kapzsi mohósággal törekednek mindent megszerezni, mert úgy tűnik, hogy a Legfőbb Úr nem szándékozik beavatkozni. 

Agathán nagy volt az izgalom. A Főbíró Kigi





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 28
Tegnapi: 33
Heti: 28
Havi: 479
Össz.: 109 526

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: " Galaktikus történet"
Családregények. - © 2008 - 2018 - csaladregeny.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »