Anyák napjára!
A tyúkjai között látom,
oldalán a szakajtóval.
Közik kukoricát szórjon
aprón hintő mozdulattal.
A pipik lábához bújtak,
és tollukkal simogatták.
Pedig ő vágta el nyakukat,
tojásukat neki hordták.
Anyám a kert végén látom.
Juci! - kiált ki a rétre.
Onnan a röfögést hallom,
malacvisítást - keverve.
Kis csorda rohan feléje,
áttörve árkon és bokron,
hogy egyetlen intésére
majd az óljába befusson.
Erdő felől jönni látom,
görnyedten a hát fa alatt.
Pihegőn lihegő hangon
mondja. - A szívem szakad.
Kisfiam, segíts levenni!
Egyre nehezebb a rakat.
- Alig bírom könnyem nyelni.
Idézve a régen múltat.
Búcsú nélkül ment el tőlünk,
véröntött, borult aggyal.
- De nekünk tovább kell élnünk.
- Szívben oktalan haraggal.